2017. június 4., vasárnap

Jézus Szívének Ünnepe - Szentmise és előadás Pécsen


Pro Hungaria Sacra Szabadegyetem és Militia Templi kommenda Szentmise
(2017. június 23.)

Cor Iesu, tabernaculum Altissimi – A Szent Szív tisztelet története, teológiája
Stamler Ábel vallásfilozófus előadása
Helyszín: Pécs, Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziuma (Széchenyi tér 11.)
Időpont: 17.00 óra

Szentmise a római rítus hagyományos formája szerint
A Szentmisét bemutatja​: ​ ft. Grujber Zsolt böhönyei plébános, lovagrendi káplán
Helyszín: Urunk Színeváltozása (Lyceum) templom (Király u. 44.)
Időpont: 19.30 óra

Minden kedves érdeklődőt szeretettel várunk!

Pro Hungaria Sacra

2017. június 2., péntek

Június 16. - PHS Szabadegyetem Pécsen



Pro Hungaria Sacra Szabadegyetem és Militia Templi kommenda Szentmise
(Pécs, 2017. június 16.)

"Szeplőtelen Szívem lesz menedéked, és Istenhez vezető utad"
Előadást tart ft. Fódi Ákos balatonedericsi plébános, a Pro Hungaria Sacra klerikusi testületének tagja
Helyszín: Pécs, Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziuma (Széchenyi tér 11.)
Időpont: 17.00 óra
Szentmise a római rítus hagyományos formája szerint
A Szentmisét bemutatja​: ​ ft. Cséry Gergő nemesgulácsi plébános, lovagrendi káplán​, a Pro Hungaria Sacra klerikusi testületének elnöke
Helyszín: Urunk Színeváltozása (Lyceum) templom (Király u. 44.)
Időpont: 19.30 óra

Minden kedves érdeklődőt szeretettel várunk!


Pro Hungaria Sacra

2017. május 24., szerda

Körmenet a haza katolikus megújulásáért Balatonedericsen

Megjelent a Tapolcai Újság online felületén

Keresztjáró  Könyörgő Körmeneten vettek részt a hívek, az egyház képviselői és több katolikus elkötelezettségű  közösség tagjai Balatonedericsen hétfőn. A vallási esemény egyik célja, hogy a papság és a hívek együtt tegyenek  a nemzet, a haza katolikus megújulásáért.  

Már az Ószövetség, sőt a letűnt pogány világ is ismerte a körmeneteket. Nagy események, nagy örömök vagy nagy csapások idején az emberek nem elégedtek meg a templomi istentisztelettel, szent énekek zengése és imádságok közepette kimentek az utcára és a szabad ég alatt fohászkodtak a Mindenhatóhoz. Az első keresztény hívek az üldözés miatt csaknem kizárólag temetési körmeneteket tarthattak, de már a IV. században több említést találhatunk másféle körmenetekről is. A Balatonedericsi Egyházközség és a magyar Katolikus Egyház tanításain nyugvó közösségek, mint a NÉRI SZENT FÜLÖP KÖZÖSSÉG és a Pro Hungaria Sacra Közösség tagjai, hívei hétfőn késő délután a balatonedericsi templomnál gyülekeztek, ahonnan a papokal az élen, elindult a település több kőkeresztjét felkereső, Keresztjáró Könyörgő Körmenet.

A szertartás,  a hagyományos római rítus szerint zajló Ünnepélyes Szentmisével zárult a Balatonedericsi Szent János Plébániatemplomban. A híveket később szerény agapéra (szeretet vendégségre) várták a település tájházába. /Töreky László/

(„…A mai szertartás szerint a székesegyházban vagy a helység főtemplomában gyülekezik a papság és a nép és miután rövid ideig térdenállva alázatos lélekkel imádkoztak, a papok violaszínű öltözékeket vesznek magukra és az énekkar a 68. zsoltárból merített bevezetést énekel, melynek végeztével a celebráns a következő V. századból való Oratiot mondja: „Kíméld meg, Uram, kíméld meg a te népedet, hogy a megérdemelt csapások által megtisztulva, a te irgalmasságodban mindig újjáéledjen”. Ezután térdenállva megkezdik a litániát, melynek „Sancta Maria: ora pro nobis” könyörgésére megindul a körmenet. Ha az út nagyon hosszúra nyúlnék, akkor vagy ismétlik a litániát, vagy a bűnbánati és gradualis zsoltárok némelyikét éneklik. A körmenet célját képező kisebb templomba érkezvén, mindjárt kezdetét veszi a Szentmise, melyben a bűnbánati szomorúság miatt sem Gloria sem Credo nincs. Az introitusban az egyház megemlékezik az Úr eddigi jótéteményeiről, hogy ebből bizalmat merítsen a jövőre. De mivel nem lehet „meghallgatás” szeretet nélkül, azért következik a zsoltár vers: „Szeretlek téged, Uram …” A meghallgatáshoz vallomás is kell, azért kezdődik a Lectio „Valljátok meg bűneiteket …” A már itt megkezdett gondolatot az imádság hatalmas voltáról folytatja a szent evangélium, mely az édes Üdvözítő ígéretét tartalmazza, hogy t. i. az állhatatos kérés biztosan meghallgatásra talál Istennél. Ugyanezt fejezi ki az Offertorium 108. zsoltára és a Communio…” /forrás: Katolikus Válasz 2017.máj.22/ )

Forrás: http://www.tapolcaiujsag.hu/kormenet-a-haza-katolikus-megujulasaert/

2017. május 16., kedd

Juan Donoso Cortés a katolikus teológia uralma alatt álló társadalomról

 Juan Donoso Cortés

Esszé a katolicizmusról, liberalizmusról és a szocializmusról azok fő alapelveinek tekintetében  
(1851) (részlet)1
Fordító: Szepesi Edit
A katolikus teológia uralma alatt álló társadalomról


Az új teológiát katolicizmusnak hívják. A katolicizmus a civilizáció teljességét magába foglaló rendszer: olyannyira teljes, hogy mindent képes felölelni: isteni, angyali és emberi tudomány, a világmindenség tudománya. A hitetlent felfoghatatlan idegensége ragadja magával, a hívőt pedig szokatlanul átfogó nagyságának látványa. Ha akad is olyan, akinek csak átfut rajta a tekintete egy mosoly kíséretében, azok, akiket ezen ostoba közöny még inkább meghökkent, mint amaz kolosszális nagyság és felfoghatatlan idegenség, felemelik hangjukat és azt kiáltják: ,,Hagyjátok a bolondot!"

Az emberiség háta mögött tizenkilenc évszázad teológiai iskolái és azok doktorai állnak. Ennyi ismeret és tanulás ellenére, a mai napig sem ért el szondájával e tudomány a legmélyéhez. Amelyben megérthető, milyen módon és mikor kell véget érniük, hogyan és mikor vették kezdetüket a dolgok és idők: amelyben olyan csodás titkok fedezhetők fel, melyek a pogány filozófia vizsgálódásai, tudós emberei értelme elől mindig rejtve maradtak: amelyben feltárul minden dolog végső oka, az emberi dolgok összehangolt momentumai, a test természete, a lélek lényege, minden út, amelyen az emberek járnak, a cél, amerre haladnak, a pont, ahonnan elindulnak, vándorútjuk rejtélye, utazásuk menetiránya, könnyeik mögött rejlő ok, az élet titka és a halál misztériuma. A gyermekek, akik végtelen bőségű emlőin nevelkednek, többet tudnak ma, mint Arisztotelész és Platón, Athén ragyogó csillagai. Mindennek ellenére, a doktorok, akik e dolgokról szólnak, és ezekben a magaslatokban mozognak, alázatosak. Egyedül a katolikus világnak adatott meg, hogy olyan látóteret kínáljon a Földön, ami azelőtt csakis az angyalok birtokában állt: a tudomány olyan nézőpontja ez, ami alázatból meghajol Isten trónja előtt.

Katolikusnak hívják ezt a teológiát, mert egyetemes, minden értelemben és minden nézőpontból: egyetemes, mert minden igazságot felölel; mert felöleli mindazt, amit minden igazság tartalmaz; mert természete szerint arra hivatott, hogy téren és időn átíveljen; univerzális Istenében és dogmáiban is.

Istent ismerték egységként Indiában, kettősségként Perzsiában, többféle tulajdonságúként görög földön, sokaságként Rómában. Az élő Isten egy a lényegében, akár amaz indiai, személyében több, akár Perzsiában; többféle tulajdonsággal bír, mint a görög istenek; az Őt szolgáló szellemek (istenek) által pedig több, miképp a rómaiaknál. Isten mindennek oka, végtelen és érzékeken felül álló lényegiség, örökké levő nyugalom, ugyanakkor minden mozgás szerzője; legfelsőbb értelem, korlátlan akarat, nem tartalom, hanem tartalmazó. Mindent támasztott a semmiből, Ő az, aki az összes létezőt fenn tartja; angyali, emberi és pokolbéli dolgok kormányzója. Irgalom, igazság, szeretet, erő, hatalom, egyszerűség, szépség, bölcsesség legfelsőbb foka, legfelsőbb titok. Kelet ismeri a hangját, nyugat engedelmeskedik neki, dél tiszteli, észak aláveti magát törvényeinek. Az Ő szava által növekszik a teremtés, arcára csillagok borítanak fátyolt, szeráfok izzó szárnya az Ő fényét tükrözi, a mennyek szolgálnak trónul neki, a földkerekség az ő kezén függ. Mikor eljött az idők teljessége, a katolikus Isten megmutatta arcát; s akkor minden, emberek által teremtett bálvány összedőlt. Nem lehetett másképp, ha ránézünk arra, hogy az addigi teológiák a katolikus teológia csonka részletei voltak csupán, vagy arra, hogy az addigi, népekhez tartozó istenségek nem voltak mások, mint az igaz, bibliai Isten valamely lényegi tulajdonságának istenítései.

A katolicizmus birtokba vette az ember testét, érzékeit és lelkét. Dogmatika tudósai megtanították a helyes hitre, moralista tudósai a helyes cselekvésre, misztikusai pedig, mindezeken túl, megtanították rá, hogyan emelkedhet a magasba az imádság szárnyain, ez Jákob lajtorjája, fényes fokaival, amin Isten lesétál a földre, az ember pedig a mennybe fel, végül az ég és föld, Isten és ember eggyé olvad a szeretet tüzében.

A katolicizmus által a rend lépett az ember életébe, és az ember által az emberi társadalomba. A morális világ a megváltás napján rátalált a törvényekre, melyeket elveszített a bűnbeesés és a bűn napján. A katolikus dogma volt minden tudomány kritériuma, a katolikus morál a cselekvésé, a felebaráti szeretet pedig minden más szeretet kritériuma. Az emberi tudat, kilépve korábbi gátjai mögül, tisztán látott úgy a belső, mint a külső sötétségben, újra megismerhette a béke boldogságát, azt a fényt, ami a fenti három isteni ismérvből ered.

A rend pedig a vallás világából a moralitás világába lépett, abból pedig a politikai világba. Az egyetemes, minden dolgok teremtő és fenntartó Istene, mindezeket gondviselése alá vette és helytartói által kormányozta. Vagyis amint Szent Pál írja a Rómaiakhoz írt levelének 13. fejezetében: Non est potestas nisi a Deo2; és Salamon király mondja már a Példabeszédek könyvének 8. fejezetének 15. versében: Per me Reges regnant, et conditores legum justa decernunt3. A helytartói hatalom szentsége éppen abból származott, hogy tőle kívülálló volt, vagyis isteni. A hatalom méltóságának eszméje katolikus eredetű. Az ókor pogány uralkodói felségjogukat emberi alapokra helyezték: saját érdekeik alapján kormányoztak, és erőre támaszkodva kormányoztak. A katolikus uralkodók, önös érdekeiket semmibe véve, nem mást szolgáltak ily módon, mint Istent4, illetve lettek népeik szolgái5 is. Abban a percben, ahogy az ember Isten gyermeke lett, megszűnt az ember rabszolgája lenni. Nincs tiszteletreméltóbb, ünnepélyesebb és ugyanakkor fenségesebb azoknál a szavaknál, melyeket a felkent keresztény fejedelem fülébe ültetett el az Egyház: ,,Vegyétek ezt a (kormányzó) pálcát6, mint a megszentelt hatalom jelképét, hogy a gyengét erősítsétek, megtartsátok az ingatagot, megjavítsátok a bűnöst, a jót pedig az üdvösség útján vezessétek. Vegyétek ezt a jogart7, mint az isteni méltányosság jelképét, ami a jót vezérli, a bűnöst megbünteti: tanuljátok meg most: szeressétek az igazságot és irtózzatok az igazságtalanságtól!” Ezek a szavak tökéletesen egybehangzottak a legitim hatalom azon elvével, amit a mi Urunk Jézus Krisztus tárt a világ elé: Scitis quia hi, qui videntur principari gentibus, dominantur eis: et principes eorum potestatem habent ipsorum. Non ita vobis, sed quicumque voluerit fieri major, erit vester minister: et quicumque voluerit in vobis orimus esse, erit omnium servus. Nam et filius hominis non venit ut ministraretur ei, sed ut ministraret, et daret animam suam redemptionem pro multis.8 (Márk, 10, 42, 43, 44, 45.)

Mindannyian nyertünk eme áldott forradalom által: népek és vezetőik; utóbbiak, mert azelőtt nem uralkodtak, csupán testek fölött, az erő jogán, ezután viszont testeket és lelkeket egyaránt kormányoztak, mindezt a jog által támogatva; az előbbiek pedig azért, mert az embernek való engedelmességük Istennek való engedelmességgé vált, kényszerített engedelmességük pedig önkéntessé. Mindezek ellenére, ha mindenki nyert is e forradalom által, nem azonos módon nyert. A fejedelmek, csupán azáltal, hogy Isten nevében kormányoztak, olyan emberiséget képviseltek, mely saját maga által és saját nevében képtelen legitim autoritást teremteni; míg a népek, csupán azáltal, hogy a fejedelmen keresztül Istennek engedelmeskedtek, a legmagasabb és legdicsőbb emberi kiváltság képviselői voltak, amely abban állt, hogy fejüket nem más, csakis Isten igájába hajtották. Mindezt azért mondtuk el, hogy érthetőbbé váljon, egyrészt az az egyedülálló szerénység, amellyel azok az dicső9 fejedelmek kiragyognak a történelemből, akiket az emberek nagy uralkodóknak, az Egyház szenteknek nevez; más részről az az egyedülálló nemesi érzület és büszkeség, amely a katolikus népek arcán tükröződik. A béke, az öröm és az irgalom hangja felkelt a világban, és mély visszhangot vert az emberi tudatban. Ez a hang tanította meg az embereknek, hogy a kicsinyeket és hiányt szenvedőket születésük okán kell szolgálni, mégpedig éppen azért, mert kicsinyek és hiányt szenvednek; a gazdagoknak és nagyoknak születésük okán kell szolgálni, nem másért, mert gazdagok és nagyok. A katolicizmus által istenivé lett a tekintély, és megszentelt az engedelmesség. Miként az egyik istenivé, a másik pedig megszenteltté vált, elítélte az emberi gőg két legrettentőbb megnyilvánulását: az önkényuralom és a lázadás szellemét. E két dolog van, ami teljességgel lehetetlen egy valóban katolikus társadalomban: a despotizmus és a forradalom. Rousseau alkalmankénti váratlan és nagy megvilágosodásai egy alkalmával a következő figyelemreméltó szavakat írta: ,,A mi modern kormányzataink tagadhatatlanul a kereszténységnek köszönhetik tekintélyük megszilárdulását és azt a tényt, hogy változásaik megritkultak. A vallás őket magukat is kevésbé vérengzővé tette. Ezt maguk a tények bizonyítják. Elég, ha összehasonlítjuk ezeket a kormányzatokat a régi kormányzatokkal.” (Emil, 4. könyv10) Montesquieu-től pedig a következőt olvassuk: ,,Nincs kétség afelől, hogy a kereszténység teremtette meg köztünk amaz politikai jogrendet, amire ráismerünk béke idején, és a nemzetek közti jogot, amit tiszteletben tartunk háborúban, és amelynek a jótéteményeiért sosem lehet eléggé hálás az emberi nem.” (Esprit des lois, 29. könyv, 3. fejezet)

Maga Isten, aki a politikai élet szerzője és kormányzója, az emberi otthon szerzője és kormányzója is. A mennyek legrejtettebb, legmagasságosabb, legtisztább fényű szegletében lakozik a tabernákulum, amelyhez még az angyalok kara sem fér: ebben működik örökkön-örökké a legnagyobb csoda és titok. Ott lakik az egyetemes Isten, egység és hármasság, egylényegű és három személyű. Az Atya által örökkön-örökké megfogan a Fiú, az Atyától és a Fiútól pedig örökkön-örökké származik a Szentlélek. A Szentlélek: Isten, a Fiú: Isten és az Atya: Isten; Istennek nincs többes száma, mert nincs több, mint egy Isten, aki hármasság személyében és egy lényegében. A Szentlélek Isten, akár az Atya, de ő maga nem Atya; Isten, akár a Fiú, de ő maga nem Fiú. A Fiú Isten, akár a Szentlélek, de ő maga nem Szentlélek; Isten, akár az Atya, de ő maga nem Atya; az Atya Isten, akár a Fiú, de ő maga nem Fiú; Isten, akár a Szentlélek, de ő maga nem Szentlélek. Az Atya mindenhatóság, a Fiú bölcsesség, a Szentlélek szeretet; az Atya, a Fiú és a Szentlélek pedig végtelen szeretet, legfelsőbb erő, tökéletes bölcsesség. A szüntelenül kiterjedő egységből örökkön át ered a sokféleség; az szüntelenül összehúzódó sokféleség pedig örökkön át az egységben oldódik fel. Isten a dolgok alaptétele, ellentétele és foglalata; mindenek felett álló alaptétel, tökéletes ellentétel, a dolgok végtelen szintézise.11 Azáltal Isten, hogy egység; azáltal hogy Isten, tökéletes; azáltal, hogy tökéletes, végtelen bőséggel bír; s mert bősége végtelen, ő maga többféleség is; és mert többféle tulajdonsággal bír, ezáltal család is. Lényegileg vannak Őbenne, leírhatatlan és felfoghatatlan módon a teremtés törvényei, s minden létező mintaképei. Minden az Ő képmására teremtetett; ezért a teremtés egy, ugyanakkor többféle is. A ,,világmindenség" szó egyszerre utal egységre és többféleségre.

Az embert Isten teremtette, Isten képére, és nem csupán képére, hanem hasonlatosságára is; ezért van az, hogy az ember egy lényegében és három személyében. Éva Ádámból származik, Ábelt Ádám és Éva nemzette, Ábel, Éva és Ádám egyek: ők az ember, az emberi természet. Ádám ember atyaként, Éva ember asszonyként, Ábel pedig ember fiúként. Éva ember, akárcsak Ádám; ugyanakkor nem atya: ember, akárcsak Ábel; ugyanakkor nem fiú. Ádám ember, akárcsak Ábel, ám mégsem fiú; és akképp is, ahogy Éva, ám mégsem nő. Ábel ember, akárcsak Éva; és akképp is, ahogy Ádám, ám mégsem atya.

Ezek a nevek épp oly isteni eredetűek, mint isteni eredetűek a funkciók, amiket megszentelnek. Az atyaság eszméje, mint az alap, melyre a család épül, elérhetetlen maradt az emberi megértés számára. Az apa és fia közt nem létezik olyasfajta alapvető különbség, ami elég alapot nyújtana ennek jogi alapra fektetéséhez. Az elsőbbség tény, semmi más; az erő tény, semmi más; az erő és az elsőbbség fogalmai önmagukban nem jelentik az ,,atyaság” jogának fogalmát, habár belőlük ered egy másik tény, a szolgaság ténye. Az apa neve, feltételezve az előbbi tényt, urat is jelöl, a fiú neve pedig azt, hogy szolga is. Ezt a tényt, melyet a józan ész diktál, egyúttal megerősíti a történelem is. Elfeledett nagy hagyományú bibliai népek esetében az ,,atyaság” sosem volt más, mint a házi zsarnokság szinonímája. Ha létezett volna azon elfeledett népek közt olyan, mely elvetette volna a materiális erő kultuszát, ennek a népnek az esetében apák és fiaik testvéreknek hívták volna egymást és valóban, azok is lettek volna.

Az atyaság eszméje Istentől származik, s nevében és lényegében is, egyedül Istentől származhat. Ha Isten megengedte volna a paradicsomi állapot tudatának12 teljes elvesztését, akkor az emberi nem, minden intézményével együtt, még nevében is eltűnt volna.

A család, mivel Istentől ered intézményében és lényegében, minden szempontból a katolikus kultúra viszontagságaival haladt együtt; s kétségtelen, hogy az előbbi tisztasága vagy romlása minden alkalommal tévedhetetlen tünete a második tisztaságának vagy romlásának: miképpen a másodikat ért viszontagságok és zavarok története az előbbit ért viszontagságok és zavarok története.

Katolikus korokban a család célja a tökéletesedés; természetesből spirituálissá válik, a család az otthonokból átlépett a kolostorokba. Míg otthon a gyermekek tiszteletteljesen az atya és az anya lába elé borulnak, a kolostorok lakói, akik még alázatosabb és még tiszteletteljesebb gyermekek, könnyeikkel mossák egy másik és magasságosabb Atya mennyivel szentségesebb lábait, és egy másik, szeretetteljesebb Anya mennyivel szentségesebb palástját. Mikor úgy tűnik, hogy a katolikus kultúra legyőzetett, és hanyatlásba lép, a család is rögtön lehanyatlik, intézménye romlásnak indul, alkotórészei széthullanak és minden köteléke meglazul. Az apa és az anya, akiknek közös kapcsául a szeretetet tette Isten, ők pedig kettejük közös kapcsának biztosításaként szigorú szokásokat követnek; míg a torz13 , családi élet eltörli a távolságot, amit Isten gyermekek és szülők közé tett, azáltal, hogy a tisztelet összekötő kapcsát széttöri. A család akkor értéktelenné és profánná válik, és klubok és kaszinók családjává sikkad el.

A család története néhány vonal segítségével felvázolható. Az emberi család példája és modellje, a Szent család örökké jelen van annak minden tagjában. Az spirituális család, mely a Szent család után mind közül a legtökéletesebb forma, annak tagjaiban az idők végezetéig létezik; a természetes család, apa és anya közti kapcsolatként, addig, míg élnek, apa és gyermekei között, hosszú évekig. Az antikatolikus család, apa és anya közti kapcsolatként néhány évig; apa és gyermekei közt néhány hónapig; a klubok művi családja egyetlen napig; a kaszinóké egyetlen pillanatig tart. A tökéletesség mértékének kritériuma, mint megannyi más esetben, itt is a tartósság. A Szent család és a kolostorok családja közt ugyanazon arány áll fenn, mint az idő és az örökkévalóság közt; a kolostor spirituális családja, mely a legtökéletesebb, és a klubok szenzuális családja közt, mely a legtökéletlenebb, ugyanazon arány áll fenn, mint a pillanat rövidsége és a végtelen idő között.

-----------------
1 Juan Donoso Cortés: Ensayo sobre el catolicismo, el liberalismo y el socialismo: considerados en sus principios fundamentales…. Imprenta de La Publicidad, á cargo de M. Rivadeneyra. 1851.
2 ,,Mert nincs hatalom, csak az Istentől (…)”
3 ,,Általam kormányoznak a királyok, és tesznek igazságot a tisztségviselők.”
4 ministro (spanyol), in: Juan Donoso Cortés: Ensayo sobre el catolicismo, el liberalismo y el socialismo: considerados en sus principios fundamentales…. Imprenta de La Publicidad, á cargo de M. Rivadeneyra. 1851., 25.o.; minister (latin)
5 servidor (spanyol), Uo
6 bastón (spanyol), Uo. (Utalhat pásztorbotra is – a pásztorbot a szakrális hatalom, a jogarszerű bot a világi hatalom jelképe)
7 cetro (spanyol), Uo.
8 ,,Tudjátok, hogy akiket a világ urainak tartanak, azok zsarnokoskodnak a népeken, s vezető embereik éreztetik velük hatalmukat. De a ti körötökben ne így legyen. Ha valaki közületek ki akar tűnni, legyen a szolgátok, és ha valaki közületek első akar lenni, legyen mindenkinek a szolgája. Hisz az Emberfia nem azért jött, hogy szolgáljanak neki, hanem hogy ő szolgáljon és életét adja váltságul sokakért.”
9 dichoso (spanyol): boldog, 26.o. A ,,boldog” kifejezés használata, mint a . „Dichosos los pobres de espíritu...” - ,,Boldogok a lélekben szegények..” esetében
10 J.-J. Rousseau: Emil, avagy a nevelésről. Papirusz Book, 233.o.
11 Tesis (spanyol), thesis (latin) – alaptétel; antítesis (spanyol), antithesis (latin) - ellentétel; síntesis (spanyol), synthesis (latin) – foglalat; soberana (spanyol), superanus (latin) – mindenek felett álló. 28-29.o.
12 Tradiciones paradísiacas (spanyol) - paradicsomi hagyományok, 30.o.
13 Sacrílega (spanyol) - szentségtörő. 31.o.

Lábjegyzetek írásában segítségemre volt Lábár Tamás

Köszönjük kedves olvasónk fordítását!

Kapcsolódó írások


Pro Hungaria Sacra